Vár-hegy
A patai Vár-hegy földvára a X. század második felében nemcsak a községnek is nevet adó Pata vezér központja, hanem a kiépülő királyi közigazgatásnak is fontos helyi centruma volt.
Az államalapítással együtt zajló egyházszervezés nyomán pedig a vártemplom a patai főesperesség központjává vált. Mindehhez a személyes hátteret az Árpád-ház és az Abák közötti házassági kötelék biztosította.
A csonka kúp alakú, a község fölé nyúló 260 méter magas Vár-hegy oldalát az utóbbi évszázadokban leginkább szőlő borította, csúcsa százhúsz száznegyven méter átmérőjű, közel kör alakú plató, amelyet a X. században már müveitek.
1965-től kezdve itt tárták fel a régészek a X. század közepére keltezhető földvár maradványait, vagyis feltehetően a Pata által emelt erődítményét.
Ez a vezéri szállásközpont akkoriban mintegy négy száz méter hosszú sáncrendszert jelentett, mely teljes egészében körbefu totta a Várhegy platóját. Az építők a sánc falait fatörzsekből alakították ki, s agyagos, vizes földdel tapasztották be, majd kiégették.
Az ovális alakú, 1,4 hektár alapterületű palánkvár nyolcvan-száz centiméter széles szárazon rakott kőfallal is meg volt erősítve, mely kőfal elé még egy négy és fél méter széles és másfél méter mély, V alakú védőárkot is ástak.
Pata ugyanakkor egyházi központ is volt. A vár külső falain belül, a Póc-tetőn épült fel a főesperesség Szent Péter-temploma, melynek papja a Tarnától a Zagyva folyásáig, szinte egy megyényi területen képviselte püspökét. A XI. század folyamán a vártemplom után felépítették a Boldogságos Szűz Máriának szentelt második templomot. A főesperes temploma mint mindenütt Szent István Magyarországán korai keresztelőegyház volt, vidéki központja a keresztény térítésnek, amelyhez szükség esetén a vár fegyveres ereje is segítséget nyújtott.